A mai munkaerőpiac egyik legnagyobb kihívása, hogy a vállalatok képesek legyenek gyorsan reagálni a változó piaci körülményekre anélkül, hogy a termelékenység vagy a minőség csorbát szenvedne. A gyártó és logisztikai vállalatok többsége találkozik olyan helyzetekkel, amikor egy héttől a másikra jelentősen nő a megrendelésállomány, vagy éppen váratlan kiesések miatt hiányzik több munkatárs egyszerre. Az ilyen ingadozások kezelése komoly tervezést és rugalmas megoldásokat igényel.
A kérdés nem új, de súlya az elmúlt években tovább nőtt. A fogyasztói igények gyorsabban változnak, a beszállítói láncok gyakran bizonytalanok, a szezonalitás pedig erősebben jelentkezik számos iparágban. Egy jól megtervezett létszámstruktúra segíthet abban, hogy a vállalat stabil törzsállománnyal dolgozzon a kulcspozíciókban, ugyanakkor rendelkezzen olyan kapacitással is, amely rövid idő alatt mozgósítható.
Sok vállalat azért fordul a rugalmas munkaerő igénybevétele felé, mert a klasszikus toborzási folyamat nem mindig elég gyors. A kékgalléros munkakörökben a jelentkezők nem szokták hosszan mérlegelni az ajánlatokat, így ha a kiválasztás túl sokáig tart, a legjobb jelöltek már más cégnél kezdenek dolgozni. Emellett a belső HR-csapat kapacitása is véges, főleg akkor, ha egyszerre több tucat fő felvételére van szükség.
A külső munkaerő bevonása viszont nemcsak a gyorsaságról szól. A kölcsönzött munkavállalók foglalkoztatásával a vállalat képes a rendelési volumenhez, projektekhez vagy éppen a szezonális csúcsokhoz igazítani a létszámot. A termelési igény csökkenésekor pedig nincs szükség hosszadalmas létszámleépítésre vagy kihasználatlan kapacitásra. Ez a rugalmasság különösen fonltos olyan iparágakban, ahol a téli és nyári időszak között akár háromszorosára is nőhet a munkaerőigény.
Ugyanakkor a megfelelő egyensúly megtalálása nem egyszerű feladat. A törzsgárda biztosítja a vállalatspecifikus tudást, a folyamatok stabilitását és a hosszú távú fejlődés alapját. A kulcspozíciókban dolgozó szakemberek évek alatt halmoznak fel olyan tapasztalatot, amely nélkülözhetetlen a vállalat versenyképességéhez. Ezért nem célszerű túlzottan leépíteni a saját állományt csak azért, mert a külső kapacitás rugalmasabb.
A döntést minden vállalatnál érdemes egyedileg meghozni, a rendelésállomány ingadozása, a munkaköri betanítási idők, a helyi munkaerőpiac sajátosságai és a belső HR-kapacitás alapján. Az olyan munkakörök, amelyek rövid betanítási időt igényelnek és ismétlődő feladatokból állnak, általában könnyebben kezelhetők külső munkaerővel. Ezzel szemben a magasabb felelősséggel járó vagy hosszabb betanítást igénylő pozíciókban a saját állomány jelenthet biztosabb alapot.
A legjobb eredményt azok a vállalatok érik el, amelyek tisztában vannak saját működési sajátosságaikkal, rendszeresen elemzik a létszámigényüket és képesek gyorsan módosítani a kapacitást, ha az üzleti környezet megváltozik. A külső partner kiválasztása során pedig érdemes figyelni arra, hogy valóban gyors toborzási folyamattal és megfelelő jelöltbázissal rendelkezzen, mert csak így érhető el az a rugalmasság, amire a mai gyors piacon szükség van.
